Feltételes szabadságra bocsátás mellőzése

Szeged 2020.04.07.

Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája 2020. április 06. napján távmeghallgatás útján megtartott tárgyaláson az előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés bűntette és lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette miatt miatt 18 év fegyházbüntetésre ítélt R. A. elítéltre vonatkozóan ezen szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátást mellőzte.

A bíróság e döntése meghozatalát megelőzően az elítéltet fogva tartó büntetés-végrehajtási intézet által előterjesztett vélemény, a bíróság által beszerzett komplex igazságügyi pszichiátriai és pszichológiai szakértői vélemény, valamint az elítélt távmeghallgatás formájában történő meghallgatása alapján vizsgálta az elítélt későbbi életvezetésével kapcsolatos szándékát.

A büntetés-végrehajtási bíró a fentiek eredményeként azt állapította meg, hogy az elítéltet a jelentős tárgyi súlyú bűncselekmény, azaz emberölés bűntette és lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette miatt ítélte hosszú tartamú szabadságvesztésre az 1978. évi IV. törvény alapján. Ebből adódóan a feltételes szabadság kapcsán ezen törvény rendelkezéseit kell figyelembe venni.

Megállapította, hogy az elítéltet a szabadságvesztés büntetés végrehajtása során egy alkalommal kellett felelősségre vonni 2010. márciusában, mindezzel szemben összesen 27 jutalmat érdemelt ki, ezek közül 24 jutalmat a fenyítését követően szerzett. Munkáltatása az intézetben megoldott, ezen felül pedig szabadulása esetére lakhatása, munkába állása szintén megoldottnak látszik. A bv. bíró vizsgálta az elítélt által elkövetett jelentős tárgyi súlyú bűncselekményre tekintettel a bíróság által beszerzett komplex igazságügyi pszichiátriai és pszichológiai szakértői véleményt is.

A jelen esetben alkalmazandó 1978. évi IV. törvény 47. § (1) bekezdése alapján csak az az elítélt bocsátható feltételes szabadságra, aki a szabadságvesztés büntetés során kifogástalan magatartást tanúsított, mely alapján alaposan feltehető, hogy a jövőben törvénytisztelő életmódot fog folyatni, így a szabadságvesztés célja további szabadság elvonás nélkül is elérhető. Az 1978. évi IV. törvény 38. § alapján a büntetés célja a társadalom védelme érdekében, annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.

A fenti adatok és az igazságügyi szakértői véleményben foglaltak alapján a bv. bíró azt állapította meg, hogy egyrészt az elítélt magatartása, - kétségtelenül igen régen történt fegyelmi vétség okán – nem tekinthető teljesen kifogástalannak, valamint az általa elkövetett bűncselekményhez képest a személyisége alapján lehet attól tartani, hogy a jövőben akár élet-testi épség elleni bűncselekményt is elkövethet, bár kétségtelen, hogy a korábbi botlását jelentős számú jutalommal igyekezett kompenzálni és a szabadságvesztés alatt magatartásával a fokozatváltás kedvezményét is kiérdemelte, azonban a fentieket mérlegelve a bv. bíró úgy ítélte meg, hogy az elítélt esetében a büntetés célja csak és kizárólag a szabadságvesztés büntetés további végrehajtásával érhető el.

A bíróság végzésével szemben az elítélt és védője fellebbezést jelentett be az elítélt feltételes szabadságra bocsátása érdekében, így a végzés nem végleges.

Fotó: Szeged.hu